A navigáció hét aranyszabálya
A tengeri navigáció egyszerű feladat. Jóllehet sokan fáznak tőle, mert úgy vélik, hogy sok benne a matek. Azonban ha megnézzük, hogy már az ókori tengerjárók is milyen jól boldogultak a már akkor ismert ökölszabályokkal, rájövünk, hogy könnyedén követhetjük a példájukat. Nézzünk meg hét egyszerű szabályt, amivel jelentősen egyszerűsíthetjük az életünket, egyúttal növelhetjük a biztonságunkat a tengeren.
Miért kell egy jólképzett szkippernek a mai high-tech “csak megnyomom a gombot” világban ismerni az alap-ökölszabályokat?
- Nem jön zavarba egy elektromos hiba estén
- Vészhelyzetben sem jön zavarba
- Elkerüli a zátornyrafutást ismeretlen vizeken
- Első pillantásra megbízhatóan olvassa a térképet
- Villámgyorsan és pontosan határozza meg a hajó pozícióját
-
Kétszeres ellenőrzés
A dupla ellenőrzés (double check) alapszabály a hajón. Minden esetben alapszabály, így alkalmazzuk a navigációban is. A párhuzamvonalzó vagy a háromszögvonalzók könnyedén elmozdulhatnak a térképen, ha dől és mozog a hajó. Egy kicsi pontatlanság, és máris több fokos hibát ejtünk az útirány meghatározásában. Ismételjük meg a mérést, s csak abban az esetben fogadjuk el a végeredményt, ha a két szögérték megegyezik.
-
A mért iránylatok közötti különbség 60-90-120 fok legyen
Két iránylatmérés eredményéből nem derül ki, ha hibáztunk. Ha mégsincs több céltárgyunk, törekedjünk arra, hogy az iránylatok 60 foknál ne legyenek közelebb egymáshoz, de ne legyenek 120 foknál távolabb. Legjobb a 90 fokos különbség.
Ha lehet, mérjünk legalább három iránylatot, ideális esetben 120 fok iránylatkülönbséggel. Pontos mérés esetén a térképre berajzolt három helyzetvonal (közel) egy pontban metszi egymást. Ha nem így van, vagyis nagy hibaháromszöget kapunk, ismételjük meg a mérést. Négy iránylat mérése esetén viszont nagy valószínűséggel kitűnik, hogy melyik észlelésünk volt hibás.
Azt mindenképpen kerüljük el, hogy a céltárgyak szemben legyenek egymással, mert a térképre berajzolt helyzetvonalak így nem fogják metszeni egymást.
A mérések előtt alaposan tanulmányozzuk a térképet és jelöljük be, hogy melyek lesznek a mérendő céltárgyak és merre keressük őket. Ezzel a plottolást gyorsabban és könnyebben végezhetjük el.
-
Az iránylatokat először a hajó menetirányában vagy a hajófar irányában mérjük
A vizuális iránylatokat először a hajóorr vagy a hajófar irányában vegyük fel, mert ezek az iránylatok változnak leglassabban. Utolsónak pedig a keresztirányban látható célpontok iránylatát mérjük meg, hiszen ezek az értékek változnak a leggyorsabban, ahogy a hajónk halad (különösen akkor, ha a céltárgy közel van hozzánk). Jegyezzük fel az utolsó mérés idejét, mert ez lesz a térképre rajzolt fix pozíció időpontja. A térképen berajzolt pozíciók alapján lehet rekontruálni a hajónk útvonalát, ezek a hajónapló bejegyzések nélkül is (jogilag hivatalos) feljegyzésnek minősülnek.
-
Kellő gondossággal mérjünk a térképen távolságot
A Mercator-térképek természetüknél fogva észak-déli irányban torzítanak valamelyest. Ez nagyléptékű térképeknél kevésbé észrevehető, de egy parti térképnél (mint például az 1:100,000 léptékű horvát Male Karte esetében is) már észlelhető. Még jobban oda kell figyelni egy kisléptékű útvonal, vagy átnézeti térkép esetében, mert komoly hibákat véthetünk.
A távolság alapegységet mindig az adott pozíciónkkal azonos szélességen mérjük le az osztókörzővel a térképi skáláról. Ha az útvonalunk hosszú és észak-déli irányban halad, akkor osszuk több szakaszra, és az egyes szakaszokat a kezdő- és végpontjuk középszélességén vegyük fel.
-
Megfelelő navigációs eszközöket használjunk
A navigációs eszközeink a (hajó kötelező felszerelése) mágneses kézi tájoló, a navigációs vonalzó(k), az osztókörző. A helyzetkörök felrajzolásához célszerűbb, ha egyik szárán grafitheggyel ellátott mérnöki körzőt használunk.
A szögértékek becsléséhez a kezünket és a karunkat is felhasználhatjuk. A kinyújtott karunkat tekintsük 57 egységnyi rádiusznak, ha a tenyerünket merőlegesen behajtjuk magunk elé. A magyarázat a kör kerületének közismert képletében rejlik, hiszen a kör kerülete kéterpí, így az 57 egységnyi sugarú kör kerülete K = 2 × 57 × 3,14 = 357,96 ≈ 360 fok. Így három ujjunk – a mutató, középső és gyűrűs ujj – egymás mellé szorítva kb. 5 fokos szöget takar le a szemünk előtt, illetve a kinyitott tenyérrel a hüvelyk és a mutató ujjunk között 15°-os szög mérhető. Ezt tudva a továbbiakban a kezünkkel jó becsléseket végezhetünk. A módszer nem csak a rutin navigációban, de vészhelyzetben is hasznos lehet. Éppen ezért célszerű „kalibrálni” a kezünket. Ehhez használhatunk egyszerű mérőszalagot, hogy meghatározzuk a karunk hosszát, ezzel együtt az előbb említett „három ujj” egységet. Másik megoldás, ha az ujjainkkal lefedett szögtartományt szextánssal lemérjük. Mit ne mondjak, ez azért meglehetősen pontos kalibrálás. A karunk és az ujjaink hossza normális esetben ugyanis nem változik…
-
Mindig tudjuk, mennyi a vízmélység a hajó alatt
Ha egy térképet használatba veszünk (főleg, ha az ismeretlen térkép), azzal kezdjük az ismerkedést, hogy a címben szereplő adatokat olvassuk el. Itt ugyanis – többek között – azt is közlik velünk, hogy a térképen jelzett vízmélységeket milyen alapszinttől számolják (Chart Datum), és milyen mértékegységben mérik. A mai legtöbb térkép metrikus rendszerű, tehát a mélységeket (és a magasságokat is) méterben, illetve sekély vízben tizedes pontossággal méterben mérik. Ezt rendszerint lila betűkkel a térkép keretén kívül – alul és felül – is megadják (Depth in Metres).
A régi térképeken, és egyes amerikai térképeken azonban még ölben (Fathoms) és lábban (Feet) mérik a mélységet. Nem mindegy, hogy a “2” vízmélység egy zátony felett 2 öl (3,7 m), két láb (0,6 m) vagy két méter…
-
Számoljunk az elsiklással
A vitorlásoknál ismert, hogy oldalirányban is sodródnak kicsit, elcsúsznak a tartott útiránytól. Ez a “leeway”. Ennek a megbecslése nem egyszerű, hajótól, vitorlázattól, hullámzástól is függ. A GPS-szel pontosítani lehet, de most kizárjuk az elektronikus eszközöket az alapfelszereltségek közül. Ha nincs megközelítő adatunk az elsiklásról, kormányozzunk rá 3-5 fokot, vagy tartsunk 1-2 mérfölddel a cél fölé, ez elegendő biztonsági tartalékot rejt magában ahhoz, hogy jó eséllyel érjük el a kitűzött célt.
